KÖVÉR LAJOS ARANYKEZE (2008)

„Kövér Lajos gyönyörű. Mármint nem a maga testi valójában, hiszen olyan kövér, hogy mozdulni sem tud, naponta elképesztő mennyiségű tejet, veknit, párizsit zabál meg, igazából mást nem is csinál; és csak segítséggel képes egyáltalán megmozdulni vagy felöltözni, fókabébi méretű lábai vannak, és minden kerékpár összetörik alatta (legalábbis a könyv elején). Egyenesen gusztustalan. De Kövér Lajos lelke gyermekien ártatlan és szabad; „jó fej”. Melegszívű, barátságos, kedves, micimackósan az együgyűségig naiv és jólelkű. Egyenesen szeretnivaló.”
Lovász Andrea, Élet és Irodalom

„Hallottatok már olyat, hogy két jó barát összevesszen egy kapucsengő miatt? Vagy hogy egy szomorú bajszú éjjeliőr titokzatos betegségben szenvedjen? Csupaizom, csupaháj és csupaszív hőseink, Kövér Lajos és Sovány Laci egy kenutáborban, aztán egy ódon kastélyban, majd egy izgalmas nyomozás kellős közepén találják magukat. Kalandjaikban velük tart Rudi, a fehér ló, Patisszon József rendőrőrmester, Kerüllő Péter, a csősz, Kaller Béla ellenőr, egy bolyhos kiskutya, Csibi és Csabi, a kidobóemberek, és talán összeakadunk Miszter Phéntekkel, a nemzetközi szélhámossal is. Hogy szerepel-e a történetben sellő? Ez már tényleg rejtély a javából, de aki belecsobban ebbe a könyvbe, mint egy tó vizébe, a túlsó partra kiérve mindent vagy legalábbis sok mindent érteni fog!”
(A meseregény fülszövege)