UGRÁLÓHÁZ - VERSEK, MONDÓKÁK KICSIKNEK!
A kötet Könyvhétre jelent meg az Egmont kiadónál Kállai Nagy Kriszta gyönyörű illusztrációival! Alább egy kis vers-ízelítő.
Hogy mi az ugrálóház? Persze: egy ház, amelyben ugrálni lehet. Hát ez a ház éppen egy könyv, és ebben a könyvben lehet ugrálni. Belesuttyan az ember, addig ugrál, amíg ki nem pirosodik és meg nem izzad. Ugrál viszont maga a ház is, ugrál az ablaka, ugrál az ajtaja, elpattognak az összegumózott zoknigurigák, a játékok, a ceruzák, az alig használt, térdelyukas ugrálónadrágok, a kutyák, a macskák és a hintalovak. Ugrál az egész világ, billeg a várrom a markunkban, táncolnak a részeg muslincák. Libeg-lobog tűz és víz, remeg a föld és zizeg a levegő, dobog a vér és a fülünkben valami tamtam azt dobolja, hogy mi, kicsik és nagyok, most mindannyian nagyon élünk!
„Gyerekverset írni örömzene. Számtalan iskolában, óvodában, könyvtárban jártam már, és nem kis elégedettséggel jelenthetem: ez az élmény megosztható, közösen is átélhető. A gyerekek szeretnek versben utazni, ringatózni, ugrabugrálni, ráismerni és rácsodálkozni magukra és a világra. Szeretettel ajánlom a kötetet kalandvágyó kicsiknek, nagyoknak (és persze közepeseknek se tilos). ” LJ.
FÁJÓS
Fáj a fül és fáj a fog,
Kéz is, láb is fájni fog.
Fáj a fej és fáj a száj,
Jön a doktor, ha muszáj.
Fáj a szem és a köröm,
Nincsen ebben sok öröm,
Jön az orvos, ez a fő,
Ő az emberszerelő!
Kopogtatja hátadat.
Ki lakik benn? Te magad?
Oltást is ad, ha muszáj,
Ilyen hősnek sose fáj!
Gyógyszert ad és megjavít,
Mint szerelő a kocsit!
Azt mondják, ebcsont beforr,
Berregsz, mint egy új motor!
ÖLTÖZŐS
Kézre kesztyű, lábra zokni,
Sose fogom ezt megszokni!
Hasra póló, fejre sapka,
Hogy fér ez a gyerek-agyba?
Popsin bugyi, combon nadrág,
Sose szól, ha kicsit nagy rám!
Néha szorít jó erősen,
Mutatja, hogy már kinőttem.
Cipő, kabát felfal engem,
Sose mondja: „Ma már ettem!”
Hazaérve mind a ketten
Kiköpnek majd mégis engem!
TESSÉK-NE TESSÉK
Nem jó orrba turkálni,
Sem kézzel tányérba,
Nem kell az asztalra láb,
Sem a földre répa!
Tessék szépen köszönni,
Tessék kérni szépen,
Tessék cipőt levenni,
Nem állunk a széken!
Tilos áramba nyúlni,
Sárba hemperegni!
Tilos vécét pancsolni,
Zsiráfot lenyelni!
GESZTENYE-KOPOGÓS
Röppen a cinke az etetőre,
Csorran a zápor a fatetőre.
Tán nagyapó pöfög a pipáján?
Vagy nagyanyó levese pipál tán?
Ködpamacs ül csak a komor ágon,
Köd szösze borzasodik a tájon.
Dérdara, szélzene a faágon,
Óvoda, óvoda, dudorászom.
Hogy csörög és zörög az a szekrény!
Óvoda-zsákomat ide szedném.
Pótgatya, zokni s a ruhaváltás…
Benti cipő, gyere, hova császkálsz?
Fogkefe, szappan, a zsepi hol van?
Hopp ide, mind, nosza, bepakoljam!
Zsákba belé jelem anyu varrja,
Készülök ám az ovizsivajra!
Érik a gesztenye a tokokban,
Száz szeme hunyva, de tudom, ott van.
Majd ha a földre potyog a sok tok,
Pöttye fehérje ha ki-kivillog,
Felszedegetni mi sose fázunk,
Készül a gesztenyebaba-házunk.
Jár a fejemben e kusza álom:
Óvoda, óvoda, dudorászom.
EMU MONDJA
Az emu,
ha hímnemú,
ha nőnemú,
rohan
csupán
habár
madár.
RÁJA MONDJA
Minden rokonom rája,
mind a vizek királya,
mindnek vékony a szája,
jó a fogyókúrája,
így nincsen semmi hája,
de egy se azért lapos,
mert leültek rája.
POLIP MONDJA
Az én nevem polip,
a testem csupa kéz,
annyi dolgom van itt,
a sok tevés-vevés,
mosás, teregetés,
takarítás, sütés
meg gyereknevelés:
még nyolc kar is kevés.
TENGERI TEHÉN MONDJA
Tengeri tehén,
nem más vagyok én,
de meg ne fejjetek,
mert sosem termelek
tengeri
tejtermékeket.
KÖPŐHAL MONDJA
Tudom, köpni
nem szabad,
csak ha mosod
a fogad.
De a bogár
oly finom,
s ha leköpöm,
elkapom!
AZ ÁRNYÉK
Nem is eszik cukrosat,
délben mégis oly dagadt,
sem csukamájolajat,
este mégis magasabb.
Hogyha futni küldöm el,
nem versenyez senkivel,
s mikor nekem futni kell,
utolér, de nem hagy el.
LESKELŐDŐK
Az üvegből a méz
pontosan rám kiméz.
Az üvegből a mustár
pontosan engem mustrál.
Az üvegben a lekvár
pontosan engem megvár.
Az üvegben a kompót
pontosan énrám gondót.
Megeszem hát a mézet
mert pontosan rám mézett.
És megeszem a mustárt
mert éppen engem mustrált.
És megeszem a lekvárt
mert éppen engem megvárt.
És megeszem a kompótot
mert éppen énrám gondót ott.